Tetőmeló

Na, december 1-re csak befejeződött a tetőmeló. Célunk ugye az volt, hogy:
- a padláson a 10 centis sittréteg helyett a pallókon inkább valami tisztességes hőszigetelés legyen.
- a tető vízügyileg is legyen tuti, tehát legyen új lécezt, és legyen fólia,
- ezáltal a padlás egy aránylag tiszta, biztonságos tárolótér legyen.

Na, ez megvalósult. Ráment a gatyánk is, mert a hitelből nem maradt már elég. De nagyon boldogok vagyunk. Persze nem teljesen, mert így sem beépíthető, ahhoz kb. 5ször ennyi lóvé kellene, így igazán nem alternatíva.

Tehát az előzetesen egyeztetett november 10 helyett 17-én kezdődött a buli. Itt az egész héten tolták Feriék, meg a következő hétfőn meg kedd délelőtt is. végül egy rövid kétemberes nap dec 1-én lezárta a melót.
Először ugye cserép le, tetőléc le, új tetőléc és fólia fel, világítóablakok fel, majd cserép vissza, bádog fel. Szélkakas fel. Ezt két szakaszban, az L alakú tető két egyenes részén. Közben a felületről a porsitt le, helyette szépen Nobasil PTN kőzetgyapot le.

| | |
| | |

videjó!

[local /wp-content/mamus_hwg.wmv linktext]

Emlékkönyv

Mi nagyon hálásak és boldogok vagyunk, hogy Veletek bulizhattunk. Életünk legnagyobb partija volt, és ezt Nektek köszönhetjük. Mi elfelejtettünk emlékönyvet vinni, de itt az alkalom. Kíváncsiak vagyunk, mit írtatok volna... :)

pakolás

Ahogyan a mi cuccainkat segítettek a pincérek felcipelni, úgy mi is próbáltunk a zenekarnak is segítgetni. No meg természetesen egy résztvevőt is hazasegítettünk a szállásra, mert lemaradt az utolsó gyalogjáratról. :)
Mire végeztünk midnennel, a terem már teljesen össze volt pakolva, csend volt. Mi a külön szállásbejárón mentünk fel a szobába, és a szobában még jó sokáig az ajándékokat rendezgettük, a boldogságtól zsibbadtan.
A következő nap sem lesz könnyű, meg aludni sem az, hiszen gyakorlatilag az esküvői viseletünkön kívül szinte semmink sincs. Mindegy, egy ilyen buli után nem számít. :)

bulaj

A fogadalmak kihúzását követően Mikiék részükről befejezték. Ahogyan mondta, aki marad még, azzal vérszerződést fogunk kötni, és kvázi így is lett. Iszonyatosan komoly parti kerekedett ki a végére, nagyon nagyot ugráltunk.
3 körül a zenekar kért egy szünetet, mert nagyon elfáradtak. Ezt követően aszonták, még 45 percet tudnak bírni, így aztán azt a 45 percet mi is nagyon megtoltuk. Sokkal praktikusabb volt így egyébként, mert lemaradt az a lefáradós végeérzés. :)
Nagyon komoly zenéket toltak, kezdve a Moby-tól az Alphaville-en át Billy Idol-ig minden volt, profi minőségben (főleg a white wedding, az durván jól szólt), komoly ugrálással. Volt olyan, hogy engemet (!) dobáltak a népek, repültem magasra rendesen, ahogy kell.
A végét 4 óra körül egy jóbarátok körtánccal zártuk, amiben mi is kör voltunk, mert így bizony nagyon szépen lehetett látni mindenkit. Mi Mamussal könnyeztünk, annyira szép volt a vége. Valóban nagyon ott volt minden, igazán életünk bulija volt a lagzink. Nem is tudtunk volna elképzelni szebbetjobbat.
KÖSZÖNJÜK!

Fogadalmak

Miután visszajöttünk, kis vetélkedő után 6 fogadalmat húzhattunk ki a kondérból. Mind a hatot megtartjuk magunknak, és azon leszünk, hogy behajtsuk. Nagyon jó dolgok jöttek ki, az idei évre elegendő történetet fog biztosítani nekünk. Ezt is köszönjük!

Ofotért, áuó

Miki végülis aranyos beszédet mondott, amelyben a bandát dicsérte. Persze az, hogy más bandához hasonlította, nem volt szép, de így is őrjöngtünk. :) Aztán nem is tudom, hogy jött fel a téma, de úgy hangzott, hogy "na de azt tuti nem ismeritek, hogy..."

Így hangzott a nóta
Hát, ismertük, legalábbis Kopasz nagyon. De aztán mind fogtuk a fonalat. Aztán jött a rekontra, mégpedig Carlo-tól, a zenekar vezetőjétől: "hát, beteg-beteg, de az igazán beteg én vagyok, na ezt hallgassátok...", és profi nóta kezdődött el.

És hát végülis ez volt az
Ezt kvázi sírva-röhögve-ordítva énekelte ott 20-30 ember. Totális időutazás, némi agyrémmel keverve. Télleg nehéz ezt leírni. :)

pihenő

Előbbi zúzásokat követően a harisnyakötő szájjal való levétele az már valóban csemege volt. Mivel az Tibibá szájában (majd fején) kötött ki, ezért ne feledjük azt számonkérni. :)

Ezt követőn megkaptuk megédemelt és egyébként igen kései kimenőnket. Felmentünk a szobába, és elkezdtünk dul számolni, meg válogatni azon borítékokat, amiben voltak fogadalmak is. Merthogy ugye azokat visszük vissza, még szükség lesz rájuk. A szobában jöttünk rá, hogy olyan iramban rohantunk el otthonról még a fotózás előtt, hogy semmit nem hoztunk magunkkal. Sem egy pólót, sem alsóneműt, de még zsebkendőt sem. De hát ebbe még senki nem halt bele. Rohantunk vissza, mert egy nagyon jó hangulatot hagytunk ott, nem akartunk egy percet sem veszteni. Részemről az átöltözés nem volt nagy mutatvány (nyakkendőcsere), míg Mamus részéről ez új, piros ruhát jelentett, melynek előre se és utólag se volt semmi értelme, szerintem. :)

Szerencse, hogy Tündike itt is segített, Zsombort meg nagy nehezen csak sikerült távoltartani a szobától. :)

menyasszonyrablás

aztán a menyasszonytánc végével jött a férj kálváriája. először elvitték a Nőt, aszittem, ettől nyugi lesz, de épp ellenkezőleg. minden olyan feladatot meg kellett tennem, amiktől egyébként menekülök. Először 3 nótát kellett énekelni, ami a halálom. De végülis Anyósom és Geri segítségével abszolút sikerrel vettük a feladatot.
Na de hiába, még itt sem volt vége. Kis ugrálás után jött a férjtáncoltatás. 2 perc, amíg hwg került a mélyvízbe: jött mindenki, forgatott, dobált. Utóbbit Lacci követte el, a két tanúm közül az erősebbik, aki úgy felemelt, és megforgatott, hogy úgy elszédültem, hogy a tánc végéig nem igazán álltam a lábamon. De ez semi, jött Kopasz, aki a számba szájából rózsát adott, hajligattak a genyák, mint egy rossz gyurmafigurát. Közben a lányok-asszonyok is pakolgattak ide-oda. A végére totálisan össze voltam gyűrve, nem hiszem, hogy a menyasszonytánc ennyire durva lenne. :)
Mindenesetre szétröhögtük az agyunkat. Eszméletlen komoly volt. Elég sokszor nem tudtam a lábamon állni, de megtartott mindig valaki. Hihetetlen. :)

menyasszonytánc

A menyasszonytánc valóban akkora parti lett, hogy én is csak kapkodtam a fejemet. Miki galád módon beleszűrt engem is, csak hogy én se legyek kevésbé meghurcolva, mint az asszony. A Főnök sántán kezdett Mamussal, aztán hihetetlen komoly körtáncok alakultak ki. Aztán jött az első szünet, amikor is az Anyósnak kellett bókolni. Másfél percen át. Na ez habár keménynek hangzik elsőre, egy perc után már kezdtem belejönni, de aztán végül sírás lett a vége. Remélem, nem gázoltam senkinek a lelkébe, de hát a konecsniakat kicsit szapulni kellett, mert hát ha valaki kiszolgálja/karbantartja őket, akkor az Nagyika.
És hát itt is meg kell nézni a képeket, akkor fun volt az egész, hogy. És még nem vót vége, sőt...

Ajándékok

Habár nem kértünk, cska lapos dolgokat, nagyon komoly ajándékhalmaz kerekedett. Ebből is két komoly sztori volt, a számítógép meg a szélkakas.
A számítógép, amit a fantabandától kértünk, - állítólag - nem jött meg. Ezért egy szép nagy dobozba össze kellett raknunk egy kb. 10 éves gépet, amiben jó nagy vinyó van. :) Viszont nagyon meg kell nézni a képeket, mert azok mutatják azt, hogy odagyűlt harminc embör, és ámulva nézte a gépet, amin még a scorch is alig futott. Monochrome monitor, kb. 12 col, rengeteg játék, full multimédia. :) De tényleg, meg kell nézni a képeket, a banda is meg az érdeklődők is zseniálisak. Akkora nosztalgija fíling volt, hogy na. :)

A másik durranás a tetőfelújításonkba betolt (illetve rátolt) szélkakas volt a Sördögöktől. Kopasz bedobott random ötletéből született a kiskakas, amit egyelőre elég a nappaliban tárolnunk, de megígérjük, hogy fel fog kerülni a tetőnkree. Mert zsiványjól néz ki. :)

Nem feledkeztünk el a többi ajándékról sem ám. Illetve Csenge is köszöni szépen azt a rengeteg zsiványságot, igazán aranyosak vagytok, hogy gondoltatok Rá.

köszön(t)ő

és igen, a beszéd, amire annyit készültem, aztán pont annyira lett kicsi. nagyon arra koncentráltam, hogy nehogy annyit beszéljek, amennyit akarnék, mert akkor nagyon hosszú lett volna. nagyon sok éjszakát nem aludtam emiatt, és már a lagzin is nagyon izgultam. mert én ezt gondoltam/gondolom a lagzi egyik legfontosabb, legértékesebb pillanatának.
azóta is sokat jár a fejemben. és sokan mondták, hogy megkönnyezték, és ez jó, mert előtte már én is többször. ahogy már írtam, az, hogy ott van életed filmjének szinte minden szereplője, és Te vagy középen: na ennél nincs jobb alkalom megköszönni.
Mert egy biztos: nekünk nagyon tetszik életünk filmje, és ezt nagyrészt Nektek köszönhetjük. Meg ezt a csodálatos lagzit is! Szóval: KÖSZÖNÜNK MINDENT!

Igazán izgultam utána is, nehogy sírós parti legyen, de a torta talán kicsit megédesítette. Még éjfélkor azért vadásztam egy kis tortát. Nem kevés maradt. Pedig esküsznek a kisscuki-ra. Én ezutánra tettem volna az egyesületi játékot, de most már mindegy: így is tuti volt a buli. :)

az Egyesület...

Szokás szerint kezdett kicsit széccéledni a csapat, ezért Miki bevetette egyik legkomolyabb fegyverét, az itatóst. Ez alapesetben nyilván arról szól, hogy mindenki jó sokat igyon, oszt utána parti. Kicsit darabosan indult, de aztán csak egyre több ember érezte át a történetet, és a végére egész szép egyesület kavarodott ki belőle. A legviccesebb a Busz volt, de csak vigyázott a Busz, mert nem ütötte ki magát. :) érdemes itt is a képeket figyelni, nagyon ott van mind.

na még egyszer! :)

a fantabanda a korábbi lagzik kvázi bestofját adta, amikor is az egyik kedvenc nótánkra újra elengedték a fogadalmakkal terhelt lufikat. Amiket ugye már anno 3 éve is megtettek. Mamus sírt az erkélyen, ahonnan néztük a mutatványt.
Reméljük, egy legalább megérkezik hozzánk. Annyira kíváncsi vagyok, mi lehet a levelekben! :) Pár perc alatt annyira magasra mentek el a lufik, hogy alig hittem a szememnek. Gyönyörű volt egyébként, ahogy szépen darabonként felszálltak a luffák. Nem ez volt az első könnyes történet, de nem is az utolsó a lagzin. Ezekre mondom, hogy piszok jó volt a lagzink.
És nagyon büszke voltam a csapatra. Már arra, hogy mi is tagja lehetünk ENNEK a csapatnak. Eszem meg a szíveteket. :)



És nagyon büszke voltam a csapatra. Már arra, hogy mi is tagja lehetünk ENNEK a csapatnak. Eszem meg a szíveteket. :)

vacsi

elkezdődött a mese után a vacsi is, meg a csókotcsókot is. habár nagyon az evésben nem zavart, annyit ettem, mint egy fogyókúrázó nő, mivel totálisan nem volt étvágyam. Amire emléxem, hogy a leves egyéb volt, a perkelt rendben volt, de főleg az almapaprika. No meg hogy a pincérek annyira komolyan tolták az ipart, hogy döbbenet. Gyorsan, korrekt módon, sokan, profin. Le a kalappal, ez sokat segített.
A zenekar is elkezdett jáccani, és már a vacsora alatt is többen jelezték, hogy igencsak jól jáccanak. és valóban. Utólag meg már azt mondhatjuk, hogy szinte mindenki aszonta, h király volt, nekünk meg az a véleményünk - megismerve a szinte teljes repertoárt -, hogy zseniális volt a banda. meg a pincérek is.
csak ne lett volna olyan rohadt meleg, a légkondi nem bírta lehűteni a termet...

magyar népmesék - a lánykikérés

Már előre tudtuk, hogy lesz valami mese, amiben szerepelni kell. Végülis megtoboroztuk a szereplőket, és ha darabosan is, mendegélt a mese. én királyfi vótam, szaglásztam. persze el volt túrva, mert Mamusék a konyhába bújtak, ahol nem hallották az instrukciókat. De aztán Csenge és Kopasz viccessé tették az egész sztorit, olyannyira, hogy nem is figyeltem már a mesemondóra, de Főnök sem, így nem tudom, kívülről egyáltalán lejött-e bármi is az egészből.
Majd a videóról kiderül. :)

érkezés a rendezvényházba

Mire mi megérkeztünk, már láthatóan beindult a történet. Mindenki beszélgetett, ivott, üldögéltek az asztalnál. Fel sem fogtuk mág most sem, hogy MINDENKI ott van velünk. Nem is igazán tudtam, hogy kihez menjek. A bagón kívül talán a gyereksarok összeállítása volt az első kézenfekvő levezetés, meg is pihentem kicsit a fanta asztalok mellett. Az élmény még mindig akkora volt, hogy redbullal indítottam, nehogy összeomoljak. :)
Ha bárki is készül lagzira, vegye számításba azt, hogy életének egyik legvadabb és legszebb filmélményét éli át, csak éppen főszereplőként. Erre nem lehet felkészülni, nem lehet elég edzett az ember. Ha jól sikerül - nekünk IGEN -, akkor top3-as élmény. Órákig, napokig a boldogságtól zsibbadtan kóvályogtam.
De most már közeledett az első lazább feleadat...

gratulácijó meg csoportfotók

igazán itten láccott, hogy mennyien vagyunk: olyan sor kígyózott hozzánk, hogy totálisan le voltam döbbenve. a sok idő miatt Mikivel is belezavarodtunk mindenbe, a csoportfotókra már sokan kóboroltak, igazán a sorrend is teljes kavar volt, akikből többet láttam, azt szólítottam.

mindenesetre gyorsan lezavartuk, így utólag már tény, hogy valóban sokkal jobb fotók lettek a spontán fotók. a nagy kavarodásban biztos nem mindenkinek esett jól a fotózási sorrend, de hát egyrészt nem készültem, másrészt nem igazán tudtam 9-10-ig, hogy mi a helyzet. :)

mi még kicsit kifújtuk magunkat, és csináltunk néhány képet a templom kertjáben. de ez már valóban csak levezetésnek vót. Persze ott láthattuk, ahogy Ernő atya jön ki az utánunk következő esküvőről, hát, na.

Templomi ceremónia

Nagyon sokat vártunk a templomi esküvőtől. Hát jól megszívtuk. Ugyanis a pap (Ernő atya) hihetetlen jó fej, a főpróbát is végigröhögtük, meg megismert minket, és nagyon sok poént tudott mondani, igazán jó a humorérzéke.
A nép gyorsan bement, mi pedig vártunk Ernő atya jelére az előtérben. De Ernő atya sehol, homályosan viszont látni, hogy valaki más díszes ruhában áll az oltárnál, érdeklődéssel néz felénk, de nem integet, semmi. Azt beszéltük egyébént, hogy ő is kint lesz az előtérben, és én és Csaba vele megyünk be. Egy ideig vártunk, aztán elindultam. utánam jött Csenge a párnára kötözött gyűrűkkel, hihetetlen édes és szép volt a kiscsaj. Utána pedig a koszorúslányok, aztán Mamus Főnökkel. Amint beértünk, nem mondott senki semmit, így végül mindannyian ott toporogtunk középen, aztán valahogy elrendeztük magunkat.
A pap elkezdett beszélni, én meg csak az ajtókat néztem, hogy vajon melyiken fog belibbenni Ernő atya. Végülis amint a nevünket kimondta a pap, már tudtam, hogy habár a mi esküvőnk van folyamatban, mégsem lesz teljes a kép. Zavartságom először csalódottságba, majd később érdektelenségbe fordult át. Az egész ceremóniát végigfeszengtem.
Nemcsak azért, mert a pap semmit nem tett a könyv felolvasásán kívül (ráadásul azt is gyatrán, totális monotóniával), hanem mert nem is abban a sorrendben és formában mentek a dolgok, ahogy azt betanultuk. Folyamatosan az volt az érzésem, hogy nem a mi cuccunkon vagyok. Szörnyű volt. Nagyon vissza kellett fogni magam, hogy ne legyen durva megnyilvánulásom, de így is hülyén fog kinézni a film is, a fotók meg valóban bénák emiatt.
Viszont a (Mamussal egymásnak mondott) mondatok, rituálék nagyon romantikusak voltak, mert Mamus nagyon zavarban volt, és igazán erősek voltak a fogadalmaink, nem hanggal, hanem szívből mondtuk. Még ha egyébként semmiben nem hiszünk (én legalábbis), ami ott abban az épületben van. De kvázi a pap mintha ott sem lett volna, a mögöttünk levő embertömeg erejéből táplálkoztam, azért is néztem többször hátra, mert úgy jobban lehetett fogni az "adást".

Mindettől függetlenül alig vártam, hogy vége legyen, és nagyon megkönnyebültem, amikor elindultunk kifelé. De úgyis találkozunk Ernő atyával, majd megkérdezzük.

Érkezés a templomhoz

Kapásból elvesztettem a kiscsaládomat, amíg parkoltam, nem tudtam, hogy elugranak a szökőkúthoz fotózni. Ahogy Mamma írja:
"Amikor megérkeztünk a templomhoz rájöttünk, hogy az autóban maradt a csokrom. Hwg visszament érte. Addig mi elmentünk fagyizni, mert Csenge megkívánta, Tomi a fotós meg jó témának tartotta a fagyizós csajszikat… Mivel nálunk nem volt lóvé, Tomi hívott meg bennünket egy gombóc fagyira, ami csak addig volt izgi, amíg oda nem mentünk a szökőkúthoz…onnantól kezdve Csenge a kezembe nyomta a fagyit és pancsolni akart, amit persze nem engedtem.
Voltak ott járó-kelők többen is. Az egyik hölgy, akitől megpróbáltunk zsepti kérni, megjegyezte: „azt hittem maga igazi menyasszony, de látom nem, hiszen vőlegény nincs is”…mondom neki „DE, csak a vőlegény visszament a csokorért az autóhoz…”

Csenge ráadásul elég nyűgös volt, oszt mivel még nem voltak sokan, elmentünk a 0 km-hez csúszdázni, de nyilván, abban a ruhában nem ment. De kislányok megcsodálták: nézd már, pici menyasszony! Itt már egyébként biztos beteg volt, mert akárki köszönt rá, nyűszített.
Amikor visszaértünk, hirtelen elkezdett mindenki megérkezni, kapásból körénkgyűlt vagy 80 embör, azt se tudtuk, kinek köszönjünk. Ez nagyon nagy élmény volt, de nem tudtuk lekezelni. Csak pörgött életünk filmje, és mindig aszittük, hogy ennél több ember már nincs benne, de mindig jött az überelés. Egyszerűen zseniális volt, de ugyanakkor nagyon komoly súlya volt.
Aztán eljött a pillanat, és Miki átvette az irányítást, és elkezdtünk a templom bejáratához nyomulni.

Fotózás

Eleinte nagyon sokat vívódtunk, hol legyen. Aztán több helyszín mellett döntöttünk. Aztán meg kitaláltuk, hogy Csenge nélkül i legyen egy kör. A potenciális helyszínek: Malom teteje, Katona József Színház (esőnap), Arborétum kápolnával, lenti játszótér, török csata minipark. Aztán végülis az időhiány és a kímélés miatt a minipark illetve a játszótér mellett döntöttünk.
A médiásokkal és Lewékkel felszerelkezve, bemelegítés jelleggel a turbánok és között kezdtünk, és végülis sikerült ellazulni. Készültek vicces fotók, pl. vizelős, meg mátrixos is.
Aztán átvonultunk a játszótérre, ahol megjött Csenge, gyönyörű ruhában. Ahogy kilépett az ajtón, szinte megállt az élet, mindannyian lélegzetünket visszatartva ámultuk azt a gyönyörű kis lánykát. Sajna az aduász, a soksok gyerek elmaradt, a meleg miatt szinte üres volt - az ilyenkor egyébként teli - játszótér. jót elszórakoztunk, de sajna Csenge valszeg a betegsége miatt nem volt aktív. A földönfekvős fotó el is maradt, helyette lett viszont fátylas, ami hasonlóan ultrakirály.
Aztán a nagy meleg miatt úgy döntöttünk, hogy bemegyünk a templomhoz.

öltözködés

ez az, ami valóban annyira minimálisra sikeredett, hogy csask na. szerintem fél óra alatt készen voltunk, persze már mire felöltöztünk, vizesre izzadtuk a ruhát. de így később legalább nem volt kényelmetlen. :)

Mamma írja: Az öltözködést villámgyorsan produkáltuk. A vicces az volt, hogy a ruhámon a fűzőt ne m Anyukám segített befűzni, hanem Tündike (sógornőm) és Apukám(!). Igazán nem is tudom miért, lehet Anyu éppen ebédeltette Csengét!? Mindegy, feltöltöztem. Ruha rajtam, venném a cipőt…akkor jöttem rá, hogy a harisnyát elfelejtettem felvenni. Úgyhogy immár nagy abroncsos szoknyámat a nyakamba véve húztam fel a harisnyát, és vettem fel az Anitától ajándékba kapott, kék harisnyakötőt – ami menyasszonytánc közben többször is lecsúszott a combomról, illetve ami végül Tibi bá fején kötött ki. :)


Öltözés után Mammával azonnal indultunk, először kettesben fotózkodni. Vicces volt, mert Mamma alig fért be az autóba, én meg vezettem. Száguldoztunk, miközben a rádióban Csenge egyik kedvence, a Szalai Éva ment (Kaukázus), és Mammával együtt énekeltünk ordítva, miközben minden autós meg gyalogos rajtunk nevetett (mongyuk Mamma lába a műszerfalon volt, ami tovább emelte megjelenésünk fényét). Volt autó, amelyik egyszerűen félreállva elengedett minket, annyira nem tudta feldolgozni a látvány okozta sokkot.
De végülis odaértünk, leadtuk az ülésrendet Mikinek, no meg a maradék behajtogatott ültetőkártyát is. A fotós meg a videjós beugrott a kocsiba, és nekiindultunk...

Utolsó órák

Mivel Krisztó - a sofőr - péntek este tisztességesen berúgott, így az utolsó dolgokat nekünk kellett megoldani. Reggel próbáltunk hamar kelni, Csengével pedig irány a játszótér. Ott véglegesítettük a fotózási helyszíneket. Aztán Tündi meghozta a pogikat, én meg irány Nagykőrösre, a virágokért. Mindeközben Mamma elkezdte a fodrászkodást, Főnök meg elvitte a pogikat meg a kimaradt ültetőkártyákat elhozta hajtogatás céljából.
Hazaérkezés után Csengével hajmosás, fürcsi, aztán meg aluka. én meg el Krisztóért (...), nyomtatni még névsort Mikinek is. Közben megjött Tündi, hogy kisminkelje a nőket.

előző pár nap

Kecsóra már szerda este lementünk. Végülis otthonról mindent sikerült levinni, totál full volt a kocsi, mivel gyerekjátékok is jöttek velünk. Délben még egyeztetttünk egy utsót Mikiékkel, és ott már számomra is kiderült, hogy bajság az nincs.
Persze még el kellett intéznünk az ülésrendet, a pontos létszámot, a szállásfoglalás véglegesítését, illettve a mégsem jövők feldolgozását. Külön koncentrációt igényeltek az apróságok is. sütik pogik, virágok. Az utsó napra már csak a virágok maradtak. No meg az ültetőkártyák egy része, mivel a gmail levágta a 140-es lista utolsó 30 elemét, így azt úgy kellett Bettin keresztül Lewékkel felhozattatni.
De végülis sikerült aránylag nyugiban eltölteni az utolsó két napot, talán kicsit túlzottan is. Volt még pár nyitott kérdés, de alapvetően végeztünk, és nyugodtan készülhettünk A Napra. Persze aludni nem nagyon tudtunk, de ki voltunk pihenve - ahogy Miki kérte. :)

ülésrend

így nézett ki az aztalbeosztás, ábrákkal. :)

névsor

íme a meghívottak névsora. nem jött el mindenki, de akkor is. köszönjük Nektek!

Bajtay Anikó / Ancsika
Balázs Ildikó / Ildi
Balogh Csaba / Lacci
Bátai Borbála / Borika
Bátai János / Janó
Bátai Jánosné / Baba
Bátyay Balázs / Batyu
Bátyay Borbála / Bori
Bobák Péter / Bobby
Boda Tünde / Tündi
Bodor Szilvia / Szilvi
Cieleszky Péter / Ciel
Csillag Éva / Éva
Csobod József / Csocsó
Csobod-Szabó Aranka / Ari
Csontos Zoltán / Csonti
Csömöri László / Laci
Csőszi Krisztina / Csőszke
Deáky Tibor / Tibi bá
Donáth Gergely / Geri
Dóri / Dóri
Dömök László / Laci
Dr Horváth Zsolt / Zsolt
Dr. Varga Csaba / Wasabi
Dr. Vargáné Laluska Judit / PC
Dudás István / István
Dudásné Zsuppán Melinda / Melinda
Egressy Gábor / Gábor
Egressy-Horváth Anita / Anita
Elek Erzsébet / Böbe
Elek Györgyné / Erzsi
Emil Dizdarevic / Emil
Fazekas Anna / Netti
Fazekas Zsuzsanna / Zsu
Fekete Mariann / Marcsi
Fodor Mihály / Mester
Fodor Mihályné / Gitta
Gyurkó Darinka / Darinka
Gyurkó György / Gyuri
Gyurkó Martina / Marci
Horváth Andrea / Andi
Horváth Csenge / Csenge
Horváth Gábor / hwg
Horváth-Konecsni Krisztina / mamus
Ifj. Klötzl Ferenc / Kisferkó
Ifj. Konecsni György / Gyuró
Ifj. Takács Béla / Béci
Ifj. Torma Tibor / Tibike
Kállai Réka / Réka
Kancler Bálint / Kopasz
Kánvás Tímea / Timi
Kárpáti Péter / Miri
Kékesi Balázs / Balázs
Kemenczei Norbert / Keme
Kerekes András / Andris
Kerekes Balázs / Bali
Kerekes Balázsné / Gabi
Kisjuhász Gábor / Gábor
Kiss Levente / Lew
Kiss Viktor / Vikusz
Kiss Zoltán / Skyzo
Kiss-Forgács Éva / Évi
Kiss-Makay Melinda / Melinda
Klötzl Emese / Mesi
Klötzl Ferenc / Ferkó
Konecsni Ferenc / Nagypapi
Konecsni Ferencné / Nagyika
Konecsni Ferencné / Dédimama
Konecsni György / Gyuri
Konecsni Györgyi / Györgyike
Konecsni Györgyné / Etu
Konecsni Krisztián / Krisztó
Konecsni Szilvia / Sziszi
Koszó László / Rodi
Koszó Lázár / Lázár
Kovács Ildikó / Ildikó
Kovács László / Muci Úr
Lonscsák János / Jani
Lukács Zoltán / Luki
Lunczner Ádám / Ádám
Makray Judit / Judit
Máté Ildikó / Ildikópé
Molnár László / Laci
Molnár Zsolt / Zsolti
Molnárné Koncz Eleonóra / Konczi
Müller Viktória / Viki
Nádas Péter / Petya
Nagy Imre / Imi
Nagyné Patkó Anikó / Ancsa
Némedi Noémi / Noémi
Novotta Anikó / Ani
Ofner László / Laci
Ofnerné Benedek Lívia / Lia
Pánczél Anett / Anett
Parányi Petra / Petra
Polgári Zsófia / Zsófi
Povázsai Diána / Dia
Radvánszki Anna / Panka
Radvánszki József / Joe
Radvánszki-Csolák Emőke / Emőke
Raskó Enikő / Rasi
Raskó Laura / Laura
Rátkai Péter / Papa
Scherer Pál / Pali
Seres Gréti / Gréti
Sini Davide / Davide
Sini Sabrina / Sabrina
Somlai László / Soma
Szabó Ferenc / Feri
Szabó Ferenc / Fecó
Szabó Ferencné / Erzsi
Szabó Gyula / Gyula
Szabó Norbert / Norbi
Szabó Sándorné / Erzsike
Szabó Zsombor / Zsombi
Szabó Zsombor / Zsé
Szabóné Pákozdy Éva / Éva
Székely Bernadett / Betti
Szép Szilvia / Szilvi
Takács Balázs / Balázs
Takács Béla / Béla
Takács Gábor / Gabi
Takács Zsuzsanna / Zsuzsi
Takácsné Kispál Györgyi / Györgyi
Torma Ágnes / Ági
Torma Tibor / Tibor
Torma Tiborné / Bea
Tóth Ibolya / Ibike
Tóth Melinda / Meli
Török Istvánné / Marika
Török Szilvia / Szilva
Tromler Károly / Karcsi
Vakulya Nóra / Nórika
Vakulya Ottó / Ottó
Vakulyáné Fodor Bernadett / Detti
Varga Bálint / Bálint
Varga Benedek / Beni
Varga János / Jani
Varga Krisztina / Kriszta
Végh Balázs / Balázs
Veres János / Indy
Zsíros Ákos / Ákos

paraméterek

még a lagzi előtt egy doksiban próbáltuk összegyűjteni a legfontosabb infókat a lagzival kapcsolatban. ez döntően az időpontokról és egy google térképről szólt, amit a csapat nagy része nem vitt magával, így gyakorlatilag semmi értelme nem volt. de legalább jól néz ki. :)

LAGZI INFÓK
Google maps link

fotós?

Úgy terveztük, hogy se hivatásos fotós, se videós nem lesz az esküvőnkön. De azután Miki, a ceremóniamester lukat beszélt a hasunkba, meggyőzött minket, milyen jó is az. Eddig még csak a fotókat láttuk, de nem tudunk betelni velük, annyira jó látni és újra felidézni, milyen jó buli is volt, mennyire jól érezte magát mindenki, köztük mi is. Hwg 2 nap alatt kb. 5-ször nézte már át a kb 500 képet. Úgyhogy ezt is köszönjük Mikinek. Meg Tominak. A képek valóban önmagukért - és a buliért - beszélnek.

Fotósunk: Lénárd Tamás (http://www.tomlenard.hu)
Ceremóniamesterünk: Csorba Miki (http://www.masterofceremony.hu)

a Zenekar

Nagyika javasolt egyet még a tervezés kezdetén. Duococktail. Aztán kiderült, hogy ők már Triococktail, és hogy a weboldaluk nincs kész, de volt pár demo, ami egész jól hangzott. Aztán hónapokig pihentettük a témát. Ami megfogott minket, hogy a reggae volta kedvencük, azt piszok jól játszották. Mondhatnám, hogy talán ez volt a nyerő.
És végülis beigazolódott: ilyen kafa zenekart nem hallottam még, habár volt már egy pár király. De ők kifejezetten jól tolták. A repertoár szinte kifogyhatatlan, a gitár meg zseniálisan rátolt a zene erejére. És azért merem így ezt leírni, mert szinte egyöntetűen az volt mindenki véleménye, hogy kiugróan jó volt a zenekar. A legvadabb, amikor AC/DC-t játszottak alá valami populár nótának, no meg a white wedding is olyan cseszettül jól szólt, hogy döbbenetes. De volt ott Moby, Alphaville, cotton eye Joe stb.
Nagyon sokat köszönhetünk a zenekarnak is. Királyok voltatok!

A Zenekar: TrioCocktail (TrioCocktail weboldal) (az újabb: http://triokoktel.hu/)