na még egyszer! :)

a fantabanda a korábbi lagzik kvázi bestofját adta, amikor is az egyik kedvenc nótánkra újra elengedték a fogadalmakkal terhelt lufikat. Amiket ugye már anno 3 éve is megtettek. Mamus sírt az erkélyen, ahonnan néztük a mutatványt.
Reméljük, egy legalább megérkezik hozzánk. Annyira kíváncsi vagyok, mi lehet a levelekben! :) Pár perc alatt annyira magasra mentek el a lufik, hogy alig hittem a szememnek. Gyönyörű volt egyébként, ahogy szépen darabonként felszálltak a luffák. Nem ez volt az első könnyes történet, de nem is az utolsó a lagzin. Ezekre mondom, hogy piszok jó volt a lagzink.
És nagyon büszke voltam a csapatra. Már arra, hogy mi is tagja lehetünk ENNEK a csapatnak. Eszem meg a szíveteket. :)



És nagyon büszke voltam a csapatra. Már arra, hogy mi is tagja lehetünk ENNEK a csapatnak. Eszem meg a szíveteket. :)