Ofotért, áuó

Miki végülis aranyos beszédet mondott, amelyben a bandát dicsérte. Persze az, hogy más bandához hasonlította, nem volt szép, de így is őrjöngtünk. :) Aztán nem is tudom, hogy jött fel a téma, de úgy hangzott, hogy "na de azt tuti nem ismeritek, hogy..."

Így hangzott a nóta
Hát, ismertük, legalábbis Kopasz nagyon. De aztán mind fogtuk a fonalat. Aztán jött a rekontra, mégpedig Carlo-tól, a zenekar vezetőjétől: "hát, beteg-beteg, de az igazán beteg én vagyok, na ezt hallgassátok...", és profi nóta kezdődött el.

És hát végülis ez volt az
Ezt kvázi sírva-röhögve-ordítva énekelte ott 20-30 ember. Totális időutazás, némi agyrémmel keverve. Télleg nehéz ezt leírni. :)